Minden gazdi tudja, hogy kedvencükön előfordul néha kisebb horzsolás vagy seb. Legtöbbször észre sem vesszük a sérülést, mert a szőr eltakarja azt. Csak akkor tűnik fel, amikor az állat szokatlanul gyakran vakarja, nyalogatja magát ugyanazon a helyen. A közhiedelem azt tartja, hogy a kutyák és macskák nyála gyógyító hatású, ám ez tudományosan nem bizonyított. Kedvenceink a nyelvükkel inkább károsan befolyásolják a sebgyógyulást, hiszen olyan anyagok kerülhetnek a sebbe, amelyek a seb elfertőződését okozhatják. Sebek keletkezhetnek kültéri játék vagy akár kisebb erőfitoktatás közben, amikor karmolt vagy harapott sebeket is szerezhetnek. Sokszor az ilyen harapott sebek már látszólag meggyógyulnak, alig észrevehetőek, különösen a szőr között nem fedezhetők fel. A baktériumok nagy része oxigénszegény környezetben szaporodik jól, tehát ideális körülményeket találnak a gyorsan összezáródott sebszélek alatt. Az ilyen tűszúrásnyi harapott sebek, ha nincsenek kezelve, nagyon gyakran tályogosodnak. Macskáknál sokkal gyakrabban fordulnak elő – a kandúrok közötti verekedések során. A sérülések következtében kialakuló tályogok leggyakrabban a mellső lábakon és a pofatájékon keletkeznek. A kandúrok verekedései során kialakult karmolások is hasonló gennyes sebek keletkezését vonhatják maguk után.
Sebek kezelésénél az első és legfontosabb dolgunk, hogy felmérjük a sérülés mértékét, és hogy az esetleges vérzést csillapítsuk. Ha a vérzés intenzív, próbáljuk átmenetileg nyomókötéssel csökkenteni, míg nem jutunk el a szakorvosi segítségig. A friss sérülések közül a kisebb karmolt, vágott sebeket célszerű otthon ellátni, a következő módon:
A szőrzettel borított területeket a seb környékén nyírjuk le, ügyelve arra, hogy ne kerüljenek bele vágott szőrszálak. A seb környékét sebbenzines gézzel, vattával tisztítsuk meg úgy, hogy mindig a sebtől távolodó irányba töröljük a szennyezett részeket.
A sebet vízzel vagy más folyadékkal ne mossuk le. Miután elláttuk a seb környékét, kötözzük be azt steril gézzel, mullpólyával, esetleg tiszta, fehér vászonnal. Friss sérülésre ne tegyünk semmilyen sebhintőport vagy kenőcsöt!
A kötésnél figyeljünk, hogy vatta a sebbe ne ragadjon, és naponta kötözzük át, míg meg nem gyógyul. Még a viszonylag kis sérülést is érdemes bekötni, hogy kedvencünk ne tudja nyalni a sebet, mivel attól könnyen elfertőződhet. Mikor a seb már néhány napos, az átkötözések során a sebgyógyulást és a hámosodást nagy mértékben elő tudjuk segíteni különböző fertőtlenítő és hámosító szerekkel. Praktikusan használjunk ilyen esetben spray formátumú termékeket, melyek használatakor nem kell az érzékeny területhez érnünk, emellett gyorsan felszívódnak, és megfelelő fertőtlenítést biztosítanak a további sebgyógyuláshoz. A tartósítószer-mentes összetétel különösen előnyös, hiszen nem terheli felesleges mesterséges anyagokkal kedvencünk bőrét.
A kutya átkötözésekor a nyugalom, határozottság és szigor legyen az alaphangulat. Lehetőleg segítség nélkül, vagy egy ügyes, fegyelmezett segítővel oldja meg a gazda a feladatot, mindent előre a keze ügyébe készítve. Minél nagyobb a felhajtás, az előkészület, okos kedvencünk annál hamarabb felfedezi, hogy valami készül, és eleve fél, védekezni próbál. Átkötözésekkor
folyamatosan szemrevételezzük a sebet, és a helyes sebkezelést követően amikor már úgy ítéljük meg, a kötözést elhagyhatjuk, ám a heg további fertőtlenítése javasolt.
